Az anonim porleves meséje

Volt egy porleves. A neve lekopott már, ezért csak úgy hívták, az anonim porleves.Már ő sem tudta miből van. Baj van a világgal. A világot nem érdeklik az anonim porlevesek. Pedig nem csak ő járt ebben a cipőben, sok hozzá hasonló pástétom, halkonzerv és lejárt tej termék volt még. De ez a porleves mégis más volt! Volt szíve, delikátból ugyan, de azzal úgy szeretett, mint bármely hajótörött a kitalált barátját. Akart valaki lenni és beteljesíteni a porlevesek sorsát. Feladott egy hírdetést:
Aki megfőz, annak elárulom a legnagyobb titkot!
A világot érdekelte, hogy mi lehet az, amit a porleves annyira tud, de túl nagynak érezte az anonim porleves kérését. Végül akadt egy bátor ember, egy mongol szakács, aki úgy érezte, hogy képes lesz elbírnia ezt a nagy terhet, ami a legnagyobb titkot takarja.
Megfőzte a porlevest és meg is ette. A porleves csak csúszott le a kérges torkon és örült. Boldogan összekeveredett a gyomorban a reggeli maradékaival és érezte, már nem csak egy anonim porleves, hanem étek. Beteljesült az ő sorsa. Mikor kijött, megsúgta a világnak a titkot, csak az már senkit sem érdekelt a tálalás miatt.
Tanulság
Jobb egy édes hazugság, mint a mocskos valóság.

Szilágyi György: Pilla Trilla

Tested lehet talpig pőre,
Csak pilládnak lennék őre.
Engem pillád ejtett túszul,
Minden sejtem arra uszul.
Selymes pillád, ó a pillád,
Felhevülök pajzán rajzán.
A köldököd nem hoz lázba,
De a pillád az bíz ajz ám.
Bármily gyönyörű a hasad,
Szívem érte meg nem hasad.
Lelkem mint bús varjú kepeszt,
Mert pilládért a kín epeszt.
Megcsodálom csábos csípőd,
Lenyűgöz az árnyas ágyék.
De a pillád csak a pillád
Az amire vadul vágyék.
Ó ha egyszer azt mondanád,
Merszemért bár sújtson villám.
Jer hozzám te pilla barát,
Simogasd meg győztes pillám.
A te pillád felfűt engem,
Akárcsak a radiátor.
Megküzdenék érte menten,
Mint egy elszánt gladiátor.
Hogy közelről lássam pillád,
Amint örömkönnyben ázik.
Becézgetném, babusgatnám,
S betakarnám, hogyha fázik.
Ilyen pillát ritkán látni,
Körülvéve a boával,
Csak a hívó szóra várok,
Nyugdíjazott oboával.
Dús pilládról álmodozva,
Kortyolgatok hűs boromból.
Szinte hallom amint pillád,
Mint egy cica úgy dorombol.
S tán azért, mert borom lőrés,
Hiszem azt, hogy mint egy lőrés,
Buja pillád úgy sötétlik felém,
Akár egy sötét lik.
Csendes öböl, göndör öled,
Lennék benne pajkos öleb.
Lehet kocsid, telked, villád,
Nekem nem kell csak a pillád.
Virág vagy te bíborszirmú,
Melegágyban nyíló virág.
S számomra a pilla körül
Forog ma is még a világ.

Valentin napi szerelmes vers

Olyan vagy nekem, mint a virág,
Melyet a gyűrűsféreg kirág,
Nem a galand, mert az emberbe való,
Tróját meg bevette a görög faló,
Mint te a szívemet.

Doglott, azonositatlan madar...

Reggel, amikor Kocy, a lakotarsam, kinezett az ablakon szokatlan latvanyban volt resze. Egy doglott fekete, madarat talalt a parkanyon. Nem vesztette el hideg veret, szolt nekem, hogy en is szemugyre vegyem. Teljesen nem tudtuk behatarolni a madarak melyik csaladjaba tartozik, tobb elmelet szuletett: sotet karvaly, tapos csirke, kicsi strucc, boeing... Lelkesedesunkbe bedobtuk a madarat a tusolokabinban furdo Csabahoz, hatha van valami jo otlete...Nem volt... Viszont a nagyobb kerdes, hogy hogyan kerult oda? Mert egy egeszseges madarnak miert jutna eszebe, hogy a parkanyunkon dogoljon meg? Ebbol az eszmefuttatasbol rajottunk, hogy direkt tettek oda! Ket gyanusitottunk volt, az also szomszed es Isten! Vagy az also szomszedunk dobta fel figyelmeztetesnek, hogy halkuljunk le( zarojelben mondom, o hallja ejszaka, hogy a gorgos szek gorog), vagy Isten igy adja tudtukra, hogy hozzuk letre Matyas masodik fekete sereget. Meg nem jottunk ra. Most a felhasznalasi modjat keressuk. Persze, mint minden dog, ez is hus, tehat felmerult egy nokedlis hus megoldas, a tollabol kisparna lesz, a belebol lehet szigetelo szalagot csinalni, a csore szemoldokcsipeszkent is funkcionalhat. Az en otletem, hogy csalikent hasznaljuk fel egy macska becserkeszesere amibol mar egy egesz valentin napi menu is kisulhetne. Kaolti, a masik lakotarsam otlete, hogy tegyunk bele 2 ujratoltheto duracellt es minden este toltsuk fel. Igy megkapjuk a legigenytelenebb, de kulonleges haziallatot. Ha van valakinek valami uj otlete kerjuk irja meg! Joccakat!

Megvan! Megtaláltam a leghaszontalanabb emberi testrészt! Nem a férfi mellbimbó, nem is az orrunk szőre, hanem a fülcimpa, kérem, a fülcimpa! És meg is tudom indokolni! Most sokan biztos azt gondolják, hogy ha nem lenne fülcimpa akkor hova tennénk a fülbevalót? Tehát a fülcimpa a fülbevalóért van és létezik! De ez egy modern ember gondolkozása, aki már ezt a gondolkodásmódot örökölte! Gondoljuk csak el, hogy az idők kezdetén, mikor az ember kereste a leghaszontalanabb testrészt amire aggassa a dísztárgyait nem hiába esett a választása a fülcimpára! Mert semmire se jó! Az egy olyan testrész amire nem kérdezünk rá soha, pl Hogy van a fülcimpád? Nézzd, a te fülcimpád kisebb, mint az enyém... stb, stb! És miért nem kérdezzük meg?! Mert nem érdekel senkit! A másik nagy előnye, mondják a rossz nyelvek, hogy erogén zóna... Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy eddig egyszer sem élveztem el, úgy, hogy nyálat csorgattak a fülkagylóm köré... Egyetlen előnye, hogy puha. Ha valakinek nem lenne fülcimpája nem tekintenénk rá nyomorékként, nem zavarna senkit, mert egy plussz a testen, értsük már meg! Véget kell vetnünk a fülcimpát körülölelő mítosznak és szakajtsuk le!!! MIndenki Szakítsa le saját és barátja fülcimpáját, egyszer majd hálásak lesznek érte! Csak ennyit szerettem volna! Jóccakát!

Kínai kaja

Ma voltam kínai étteremben... és ettem. Kikértem a legolcsóbb levest ami az étlapon volt. Nekem kihoztak egy dióhéj nagyságú tálkában valami levet. Egész addig fel voltam háborodva, hogy milyen kicsi a tányér amíg meg nem néztem a tartalmát. Hát úgy nézett ki, mintha az alien nyálába belevágták volna a belső szerveit. Mellesleg a kanál megállt benne. Mivel vagyok annyira zsugori és kicsinyes, hogy megeszem, ha már pénzt adtam érte, elkezdtem kanalazni... Nem volt valami kellemes érzés... Semmilyen hasonló ízt a számban még nem éreztem. Olyan volt, mint a vagdalt giliszta zselatinban, megfűszerezve. Nagy erőfeszítések árán megettem. Pár perc múlva, miután a fiss levegő kicsit helyre hozott, fura érzést éreztem a gyomromban. Mintha az alien darabok összeáltak volna és elkezdek volna mozogni bennem. Szerintem ez a terhességhez közeli érzés volt addig amíg ez a valami ki nem akart volna jönni. Ezzel csak az volt a baj, hogy nem fent, nem lent, hanem vízszintesen indult meg. Kétségbe esésemben megettem egy kókuszos kiflit, azt eméssze a fránya és, eddig hatott. Este azért beveszek egy kis szódabikarbónát... Remélem megérem a reggelt! Jó éjt!

Az ünnepi takony

A tél beköszöntét nemcsak a nagykabát jelzi, hanem az utcákat beborító fagyott takony. Ezek a kis műalkotások sokszor felfedezetlenül hevernek az utca közepén. Pedig megéri, hogy egy kis figyelmet szenteljünk nekik és ne szégyeljünk megállni és megcsodálni ezeket a takony-mona lisákat. A karácsony közeledtével mindenki megpróbálja a legjobbat kihozni magából, a rejtett koponyabeli zúgokból minden kis elfelejtett gennyet, az arcüregi spórolgatott szennyet kikeresi és céltudatosan a környezetbe bocsájtja. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk őket észrevesszük, hogy több fajtájuk van. Van a szimpla fehér köpés, ami azért különleges, mert belefagynak a buborékok és, mint miniatűr galaxisok díszelegnek a kukák oldalán. Ez könnyűnek tűnhet, de az igazán jó minőségű fehér köpést az alkotója akár órákig is gyűjtheti és öblöget vele, hogy jó sok bubi legyen benne. Az egy fokkal nehezebb köpés a gennyköpés, mert kell krákogni, felszívni, de megéri, mert a plafonon is fennmarad és ez már szívből jön (vagy legalább is közeléből). A legkifinomultabbnak a gennyes, véres köpést tartom, ennek a legnehezebb az előállítási folyamata. Először is kell szívd a fogad, hogy vér jöjjön, aztán fel kell szívnod a gennyet, a kettővel kell gargalizálj, hogy kellőképpen vegyüljenek és célzottan kiköpnöd. Ha profi az ember ebben is vannak buborékok és ez már... művészet. Szóval ne nézzétek le a kis gennygombócokat az út szélén, hanem köpjetek ti is! Hirtelen nem is tudok szebb látványt elképzelni, mint a buszmegálló reggeli homályából előtűnő utcaseprőt, aki nyálával játszik és végül azt kiköpi egy plakátra.

Gyerekek, Köpjünk!