A blog bezárt. Áut of szervics, forevör.

Február 14.eit megelőző vers

Átsuhantál az agyamon, mint a vonat,
Részem vagy, mint az anyakönyvi kivonat,
Hiába nagy köztünk a táv,
Amit még növel a román MÁV,
Mert a léleknek határa nincsen,
Te vagy az ákozott kincsem.
Te vagy a mennyei manna és a romlott kaja,
A IX. szimfónia és a STIHL fűrész zaja,
A harmat illata és a férges sajt szaga,
Angyali lány és a démoni nő maga,
Te vagy a dobogó szív és a logikus agy,
Egyben a mérték és a túlzás vagy.
Kemény vagy, maró, édes, bohó
Néha csak állok melletted, mint egy tüzes kohó,
Te vagy a borkán alján a maradék kökény,
a puszta kertben a nemrég megnyírt sövény,
Néha csípős vagy, mint a veszett torma,
De mindig felpezsdítessz, mint a reggeli torna,
Áldás vagy és egyben átok,
De én semmi mást nem kívánok,
Csak téged... Tényleg!

A nap tanulsága: a megkönnyebbülést nem csak a wécén jó érezni!

Örömmel jelentem, hogy boldog vagyok, mert ma megszült a párom. Apás szülés volt. Az eredmény egy 10 kilós súllyal születő színháztörténeti jegy, mely ugyan császármetszéssel született, de mindenki jól van. Amellett, hogy most nagyon örülök, tudatni szeretném mindenkivel, hogy azt jól gondolja meg az a bátor férfiú, aki ilyesmire adja a fejét. Voltak nehéz pillanatok... Még kicsit korai erről beszélnem, most gépelés közben is kavarognak még a közelmúlt sokkoló hatásai... Nehéz, nagyon nehéz... A váratlan telefonhívások, melyek az ő több perces sikításaival kezdődnek és az én halál hörgéseimmel érnek véget... közbevetve ilyen mondatokkal, hogy "Nyugtass meg, nyugtass meg,ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!" Elárulom, ilyenkor nem lehet megnyugtatni az anyákat. Amiatt a perverz élvezet miatt telefonalnak, hogy a mi kedvünket elvéve, hátha életet tudnak préselni a tanulástól aszott agyukba. Nálam ez bevált, vagyis ahogy az én életerőm csappant, úgy nőtt egyenesen arányosan a kedve. A találkozások nagy része is ennek a jegyében telik, vagyis ehhez hasonló mondatok hangzanak el:
-ÁÁÁÁ, Nem tudok semmit!
-De, te is tudod, hogy mindent tudsz!
-ÁÁÁÁ De NEM tudok semmit!
-Ha mondom, hogy tudod...
-ÁÁÁÁ De nem tudok SEMMIT!
A tűrőképesség a kulcsa mindennek, mondjuk ezt már edzett buddhista papok is fogcsikorgatva csinálták volna végig, de néhány ideg összeroppanást és agyvérzést leszámítva mondhatom, jól vagyok! Igenis jól!
A szülés könnyen ment, Lázok hasára ütött és a nevet is ő adta a gyereknek: Szophoklész...
Szép név...
Azért Terencius még várathat magára...


Szerelmes vers

Hegedülnék ablakod alatt, mint a tücsök,
Ha csak két percig lehetek szádon csücsök.
Megtennék mindent, amit bírok,
Csak testedben legyek nyirok,
Csomó dolgokat tennék érted,
Megemelném a munkabéred,
Ha lenne neked olyan,
Leszívnám a héliumos lufit,
Hogy a szádra fújhassak egy bubit,
Ha közénk állna egy mongol csapat,
Nem akadály, ami belőlük marad az cifet-cafat,
Mint piercing a köldökhöz, ragaszkodok hozzád,
Lennék fánkodban a porcukros morzsád,
Te vagy a minden és a semmi,
Miattad lenni vagy nem lenni,
Ez nem is kérdéses, én leszek!
Még ha néha majd meg veszek,
De oltást nem kérek, a H1N1-et hagyom másra,
Csak engem vigyél a bentlakásba!
A fekete özvegy egy mérges pók,
Csók!

Az anonim porleves meséje

Volt egy porleves. A neve lekopott már, ezért csak úgy hívták, az anonim porleves.Már ő sem tudta miből van. Baj van a világgal. A világot nem érdeklik az anonim porlevesek. Pedig nem csak ő járt ebben a cipőben, sok hozzá hasonló pástétom, halkonzerv és lejárt tej termék volt még. De ez a porleves mégis más volt! Volt szíve, delikátból ugyan, de azzal úgy szeretett, mint bármely hajótörött a kitalált barátját. Akart valaki lenni és beteljesíteni a porlevesek sorsát. Feladott egy hírdetést:
Aki megfőz, annak elárulom a legnagyobb titkot!
A világot érdekelte, hogy mi lehet az, amit a porleves annyira tud, de túl nagynak érezte az anonim porleves kérését. Végül akadt egy bátor ember, egy mongol szakács, aki úgy érezte, hogy képes lesz elbírnia ezt a nagy terhet, ami a legnagyobb titkot takarja.
Megfőzte a porlevest és meg is ette. A porleves csak csúszott le a kérges torkon és örült. Boldogan összekeveredett a gyomorban a reggeli maradékaival és érezte, már nem csak egy anonim porleves, hanem étek. Beteljesült az ő sorsa. Mikor kijött, megsúgta a világnak a titkot, csak az már senkit sem érdekelt a tálalás miatt.
Tanulság
Jobb egy édes hazugság, mint a mocskos valóság.

Szilágyi György: Pilla Trilla

Tested lehet talpig pőre,
Csak pilládnak lennék őre.
Engem pillád ejtett túszul,
Minden sejtem arra uszul.
Selymes pillád, ó a pillád,
Felhevülök pajzán rajzán.
A köldököd nem hoz lázba,
De a pillád az bíz ajz ám.
Bármily gyönyörű a hasad,
Szívem érte meg nem hasad.
Lelkem mint bús varjú kepeszt,
Mert pilládért a kín epeszt.
Megcsodálom csábos csípőd,
Lenyűgöz az árnyas ágyék.
De a pillád csak a pillád
Az amire vadul vágyék.
Ó ha egyszer azt mondanád,
Merszemért bár sújtson villám.
Jer hozzám te pilla barát,
Simogasd meg győztes pillám.
A te pillád felfűt engem,
Akárcsak a radiátor.
Megküzdenék érte menten,
Mint egy elszánt gladiátor.
Hogy közelről lássam pillád,
Amint örömkönnyben ázik.
Becézgetném, babusgatnám,
S betakarnám, hogyha fázik.
Ilyen pillát ritkán látni,
Körülvéve a boával,
Csak a hívó szóra várok,
Nyugdíjazott oboával.
Dús pilládról álmodozva,
Kortyolgatok hűs boromból.
Szinte hallom amint pillád,
Mint egy cica úgy dorombol.
S tán azért, mert borom lőrés,
Hiszem azt, hogy mint egy lőrés,
Buja pillád úgy sötétlik felém,
Akár egy sötét lik.
Csendes öböl, göndör öled,
Lennék benne pajkos öleb.
Lehet kocsid, telked, villád,
Nekem nem kell csak a pillád.
Virág vagy te bíborszirmú,
Melegágyban nyíló virág.
S számomra a pilla körül
Forog ma is még a világ.

Valentin napi szerelmes vers

Olyan vagy nekem, mint a virág,
Melyet a gyűrűsféreg kirág,
Nem a galand, mert az emberbe való,
Tróját meg bevette a görög faló,
Mint te a szívemet.