Kínai kaja

Ma voltam kínai étteremben... és ettem. Kikértem a legolcsóbb levest ami az étlapon volt. Nekem kihoztak egy dióhéj nagyságú tálkában valami levet. Egész addig fel voltam háborodva, hogy milyen kicsi a tányér amíg meg nem néztem a tartalmát. Hát úgy nézett ki, mintha az alien nyálába belevágták volna a belső szerveit. Mellesleg a kanál megállt benne. Mivel vagyok annyira zsugori és kicsinyes, hogy megeszem, ha már pénzt adtam érte, elkezdtem kanalazni... Nem volt valami kellemes érzés... Semmilyen hasonló ízt a számban még nem éreztem. Olyan volt, mint a vagdalt giliszta zselatinban, megfűszerezve. Nagy erőfeszítések árán megettem. Pár perc múlva, miután a fiss levegő kicsit helyre hozott, fura érzést éreztem a gyomromban. Mintha az alien darabok összeáltak volna és elkezdek volna mozogni bennem. Szerintem ez a terhességhez közeli érzés volt addig amíg ez a valami ki nem akart volna jönni. Ezzel csak az volt a baj, hogy nem fent, nem lent, hanem vízszintesen indult meg. Kétségbe esésemben megettem egy kókuszos kiflit, azt eméssze a fránya és, eddig hatott. Este azért beveszek egy kis szódabikarbónát... Remélem megérem a reggelt! Jó éjt!

Az ünnepi takony

A tél beköszöntét nemcsak a nagykabát jelzi, hanem az utcákat beborító fagyott takony. Ezek a kis műalkotások sokszor felfedezetlenül hevernek az utca közepén. Pedig megéri, hogy egy kis figyelmet szenteljünk nekik és ne szégyeljünk megállni és megcsodálni ezeket a takony-mona lisákat. A karácsony közeledtével mindenki megpróbálja a legjobbat kihozni magából, a rejtett koponyabeli zúgokból minden kis elfelejtett gennyet, az arcüregi spórolgatott szennyet kikeresi és céltudatosan a környezetbe bocsájtja. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk őket észrevesszük, hogy több fajtájuk van. Van a szimpla fehér köpés, ami azért különleges, mert belefagynak a buborékok és, mint miniatűr galaxisok díszelegnek a kukák oldalán. Ez könnyűnek tűnhet, de az igazán jó minőségű fehér köpést az alkotója akár órákig is gyűjtheti és öblöget vele, hogy jó sok bubi legyen benne. Az egy fokkal nehezebb köpés a gennyköpés, mert kell krákogni, felszívni, de megéri, mert a plafonon is fennmarad és ez már szívből jön (vagy legalább is közeléből). A legkifinomultabbnak a gennyes, véres köpést tartom, ennek a legnehezebb az előállítási folyamata. Először is kell szívd a fogad, hogy vér jöjjön, aztán fel kell szívnod a gennyet, a kettővel kell gargalizálj, hogy kellőképpen vegyüljenek és célzottan kiköpnöd. Ha profi az ember ebben is vannak buborékok és ez már... művészet. Szóval ne nézzétek le a kis gennygombócokat az út szélén, hanem köpjetek ti is! Hirtelen nem is tudok szebb látványt elképzelni, mint a buszmegálló reggeli homályából előtűnő utcaseprőt, aki nyálával játszik és végül azt kiköpi egy plakátra.

Gyerekek, Köpjünk!