Örömmel jelentem, hogy boldog vagyok, mert ma megszült a párom. Apás szülés volt. Az eredmény egy 10 kilós súllyal születő színháztörténeti jegy, mely ugyan császármetszéssel született, de mindenki jól van. Amellett, hogy most nagyon örülök, tudatni szeretném mindenkivel, hogy azt jól gondolja meg az a bátor férfiú, aki ilyesmire adja a fejét. Voltak nehéz pillanatok... Még kicsit korai erről beszélnem, most gépelés közben is kavarognak még a közelmúlt sokkoló hatásai... Nehéz, nagyon nehéz... A váratlan telefonhívások, melyek az ő több perces sikításaival kezdődnek és az én halál hörgéseimmel érnek véget... közbevetve ilyen mondatokkal, hogy "Nyugtass meg, nyugtass meg,ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!" Elárulom, ilyenkor nem lehet megnyugtatni az anyákat. Amiatt a perverz élvezet miatt telefonalnak, hogy a mi kedvünket elvéve, hátha életet tudnak préselni a tanulástól aszott agyukba. Nálam ez bevált, vagyis ahogy az én életerőm csappant, úgy nőtt egyenesen arányosan a kedve. A találkozások nagy része is ennek a jegyében telik, vagyis ehhez hasonló mondatok hangzanak el:
-ÁÁÁÁ, Nem tudok semmit!
-De, te is tudod, hogy mindent tudsz!
-ÁÁÁÁ De NEM tudok semmit!
-Ha mondom, hogy tudod...
-ÁÁÁÁ De nem tudok SEMMIT!
A tűrőképesség a kulcsa mindennek, mondjuk ezt már edzett buddhista papok is fogcsikorgatva csinálták volna végig, de néhány ideg összeroppanást és agyvérzést leszámítva mondhatom, jól vagyok! Igenis jól!
A szülés könnyen ment, Lázok hasára ütött és a nevet is ő adta a gyereknek: Szophoklész...
Szép név...
Azért Terencius még várathat magára...


Szerelmes vers

Hegedülnék ablakod alatt, mint a tücsök,
Ha csak két percig lehetek szádon csücsök.
Megtennék mindent, amit bírok,
Csak testedben legyek nyirok,
Csomó dolgokat tennék érted,
Megemelném a munkabéred,
Ha lenne neked olyan,
Leszívnám a héliumos lufit,
Hogy a szádra fújhassak egy bubit,
Ha közénk állna egy mongol csapat,
Nem akadály, ami belőlük marad az cifet-cafat,
Mint piercing a köldökhöz, ragaszkodok hozzád,
Lennék fánkodban a porcukros morzsád,
Te vagy a minden és a semmi,
Miattad lenni vagy nem lenni,
Ez nem is kérdéses, én leszek!
Még ha néha majd meg veszek,
De oltást nem kérek, a H1N1-et hagyom másra,
Csak engem vigyél a bentlakásba!
A fekete özvegy egy mérges pók,
Csók!