A pillanatok suhanásában beletörülköztem a vágy sebesen süvöltő sikolyaiba, melyek mint pöttömnyi kátrányszemcsék csorogtak le bársonyarcomon és belefeledkeztem a képtelen világ hangulatváltozásaiba, mint egy bécsi szelet az ünnepi asztal szélén vártam én is a tükrömet, hogy megmutassa ki is vagyok... De a tüköt nem jött... helyette a borzongás, ámulat és a smog ragadott magával, amit ez a város sugároz felém, mint egy rossz mikrohullámú sütő. Éreztem... csak a kárhozat az én asztalrészem...kár is!