Február 14.eit megelőző vers

Átsuhantál az agyamon, mint a vonat,
Részem vagy, mint az anyakönyvi kivonat,
Hiába nagy köztünk a táv,
Amit még növel a román MÁV,
Mert a léleknek határa nincsen,
Te vagy az ákozott kincsem.
Te vagy a mennyei manna és a romlott kaja,
A IX. szimfónia és a STIHL fűrész zaja,
A harmat illata és a férges sajt szaga,
Angyali lány és a démoni nő maga,
Te vagy a dobogó szív és a logikus agy,
Egyben a mérték és a túlzás vagy.
Kemény vagy, maró, édes, bohó
Néha csak állok melletted, mint egy tüzes kohó,
Te vagy a borkán alján a maradék kökény,
a puszta kertben a nemrég megnyírt sövény,
Néha csípős vagy, mint a veszett torma,
De mindig felpezsdítessz, mint a reggeli torna,
Áldás vagy és egyben átok,
De én semmi mást nem kívánok,
Csak téged... Tényleg!