Misztérium Zokni


Megláttam ott. Szép volt üde.
Rajta nem érződött semmi büde.
Éreztem a bizsergést, a kéjt, a vágyat
Törökországban szagolni a trágyat.
Enyém volt ő, vörösen, pusztán
Vetkőztetni kezdtem lustán.
Éreztem, hogy a sírás kerülget
És, hogy ez elválaszt bennünket.
Kidobtam őt az útra, porba,
Rohadj meg te büdös vereshagyma!